Öngyilkossági arány Szatmár megyében

Az elmúlt hét hónapban, a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva Szatmár megyében megnőtt az öngyilkosságok száma, tudtuk meg Ana Mălăescutól, a Szatmár Megyei Rendőr-felügyelősség sajtószóvivőjétől.

A Román Statisztikai Intézet adatai szerint 1996 és 2002 között Romániában 23.545 öngyilkosságot regisztráltak. 2009-ben 2.953 személy lett öngyilkos és ez az arány évről évre növekvő tendenciát mutat. A Törvényszéki Orvostani Intézet (Institutul de Medicina Legala/IML) adatai szerint Szatmár megye országos szinten 32,5 százalékkal (Kovászna és Hargita megye után) a „fekete dobogó" harmadik helyén áll a regisztrált öngyilkossági kísérletek és az öngyilkosságok elkövetését tekintve.

Amint azt Ana Mălăescutól megtudtuk, 2010-ben a mai napig Szatmárnémetiben 12, Nagykárolyban 3, Tasnádon 1, Erdődön 3, Sárközújlakon 4, Avasfelsőfalun 8 személy követett el öngyilkosságot. Az esetek 98 százalékában az önakasztást módszerét választották. A sajtószóvivő szerint ezeket a számokat Szatmár megye - előbbiekben említett - városaiban regisztrálták, a többi település esetében nem minden öngyilkosság került regisztrálásra, vagyis az öngyilkossági arány megyei szinten feltehetően jóval nagyobb lehet.

A Föld népességét sújtó különféle betegségek, járványok és katasztrófák árnyékában sokan nem is gondolnák, hogy az önkezű halál vagyis az öngyilkosság szintén fontos népegésszegügyi problémának számít. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint, az évente elkövetett és regisztrált öngyilkosságok száma világviszonylatban meghaladja az egymilliót.

Annak ellenére, hogy a szuicidium, az emberi lét legdrasztikusabb és legtragikusabb cselekedetének számít, minden kultúrában és korban előfordult. Emil Durkheim francia szociológus munkásságának köszönhetően ma már tudjuk, hogy világviszonylatban az úgynevezett „anatómiás öngyilkosság" a leggyakoribb. Durkheim szerint ez akkor következik be, ha a társadalomban ellentét keletkezik az egyének előtt álló vágyak, igények, célok és a megvalósításukhoz szükséges egyéni lehetőségek között. Tulajdonképpen ez a megoldhatatlannak tűnő feszültség vezet az önpusztító magatartáshoz.

Romániában elsősorban az önakasztás, vízbeölés, vonat elé ugrás és magasból való leugrás a leggyakoribb módszerek

Pszichológusok szerint Romániában, a meglehetősen magas öngyilkossági halálozás okaihoz a szociokulturális tényezők is jelentősen hozzájárulnak. Az öngyilkossági okok hátterében elsősorban értékválság, céltalanság, nincstelenség, alkoholizmus és társkapcsolati problémák állnak. A statisztikák szerint a befejezett öngyilkosság világviszonylatban jóval gyakoribb a férfiak körében, ugyanis az áldozatok mintegy 70 százaléka férfi. A befejezett öngyilkosságok 75 százalékában az elkövető drasztikus módszert választ, mint például lőfegyvert stb.

Romániában elsősorban az önakasztás, vízbeölés, vonat elé ugrás és magasból való leugrás a leggyakoribb módszerek. A leggyakrabban előforduló nem violens/drasztikus módszer pedig a gyógyszeres túladagolás illetve a különféle méreganyagok (patkányméreg, növényvédőszer) bevétele jelenti. Szerencsére nem minden öngyilkossági kísérlet végződik halállal. Mivel az öngyilkosok több mint kétharmada depressziós, amennyiben azt észleljük, hogy családtagunk, barátunk valamelyikén eluralkodik a halálvágy, az apátia (érzelmi közönyösség), a tartós búskomorság és az elesettség érzése, feltétlenül kérjük szakember segítségét. Vegyük komolyan a jeleket, mivel a kezeletlen depresszió előbb vagy utóbb öngyilkossági kísérlethez illetve öngyilkossághoz vezethet.

Az öngyilkossági okok hátterében elsősorban értékválság, céltalanság, nincstelenség, alkoholizmus és társkapcsolati problémák állnak